Zsolnay

Amikor Lázár Ervinnel megismerkedtem, és ő - hadd higgyem ezt - valamiképp kései író utódját látta bennem a megyei napilap szerkesztőségében, ahol valaha ő is dolgozott, több ízben is lelkemre kötötte, hat évnél tovább ne maradjak az újságnál. Addig jó, lehet tapasztalni, tanulni, de aztán már káros. Ő ugyanis hat évet húzott le a Dunántúli Naplónál... Nos, úgy alakult, hogy még szegény Ervin temetésén is naplós színekben voltam jelen (hivatalosan), és végül 21 év lett belőle. Ezen idő alatt, ha igaz, háromszor cserélődtek le a sejtjeim - az élet csupa sejtelem, persze. Április közepétől, ahogy kell, tavasszal, új élet kezdődött számomra, a Zsolnay Kulturális Negyedben. A Zsolnay egy pécsinek felettébb vonzó - a kulturális valamiféle oázis-ígéret - a negyed meg lehetőség: lesz belőle egész. Hát most itt tartok. És örvendezem.