25. Magyar Nagydíj

Hát szóval ez azért már valami. Amikor gyerekként az osztrák tévében néztem a Forma-1-et, és eszement módon drukkoltam Niki Laudának, valami holdbéli álomnak tűnt, hogy nálunk is lehetne nagydíj. És aztán lett. Már attól el voltam ájulva, hogy 1985-ban, a régi Sportcsarnok-béli versenyautókiállításon élőben láthatom Bernie Ecclestone-t. Hát idejött? Szóba áll velünk (velük)? És mindez velem történik? Aztán 1986. augusztus 7-én ott rúgtam a port a frissen elkészült Hungaroring mellett a domboldalban, vettem füldugót, Hungaroring-emblémás párnát ülni és újból el voltam ájulva, hogy ők itt, a fiúk, akiket szinte családtagként kezeltem, az orrom előtt körözgetni és röfögtetik a turbómotorokat. Pontosan 20 éve pedig először baktattam át a Marlboro-hídon sajtós akkreditációval a nyakamban. Azt éreztem ez a csúcs, amikor megvalósul a gyerekkori álom. Most megint itt vagyok a futamon, lassan "öreg rókaként" , de a lelkesedés igazából sosem lohadt. Már nem annyira új, nem akkora szenzáció, ám nagyon az enyém. A hétvégén folyamatosan töltök fel új képeket is.