Elmondom. És nem érdekel, ha untat.
Tudod, szeretem mesélni a múltat.
Oda tartozik már ez is, méghozzá örökre.
Ott ugyanis semmi sincsen fölösbe.

Az éjszaka közepén – úgy háromkor –
felkeltem, mint ki nem is valami álomból
toppan elő, hanem izgágán tettre kész,
csak nem nagyon sejti még az ész,
hogy ebben a vaksötétben mit is kéne
épp most – úgymond – elintézni végre.

Konkrétan, hogy mi a franc nyomaszt.
És mért nem becsülöm az álmomat,
én, ki ébren is jobbára álmodozom.

Aztán, mintha lenne egy nagy dobozom,
és abban bújna az egész kint-világ,
szememmel a jégvirágos ablakon át
mohón szemlélni kezdtem az éjszakát.
Az éji, téli, táj... minden havas egészen.
A hosszú utca olyan így fehéren,
mintha frissen lenne becsomagolva,
és valaki ajándékba hozta volna:
tessék, játsszál csak vele, nézegessed,
nem látsz rajta semmiféle szennyet.

Örülsz? Ezt akartad? –
kérdte némán az ablak.

Néztem ki a hóba és jól esett hinnem,
hogy tisztán láthatom a valót innen,
ebben a már nem is sötét éjszakában,
ahogy a fűtőtestnek dőlve álltam,
hogy a világ valójában semmi más,
mint végtelen tisztaság és ragyogás;
és ez az egység az igazi létezése.

Kinevetsz? Legyintesz az egészre?
Mert nem kell, csak egyetlen lábnyom,
és semmi sem marad ebből a világból?

Csakhogy ez a döbbenet
adja hozzá a többletet.

Pontosan így volt. Jött egy kutyás alak,
és kettejük három pár lába az ablak alatt
szétgyalogolta a tündökletes havat.
És elhiszed, hogy mégis megörültem?
Minden gyanús, ha csak a tökély szülte,
és az életteli rontás nincsen rajta:
az isteniben az emberi kalamajka.

És direkt nem néztem fel az égre,
a mindenestül-bálba, csak a hófehérre,
az égi másra, ami tele lett fekete folttal.
Nem mondtam semmit s nem daloltam.
A radiátor vasa a combom már vágta.
Láttam mindent, visszabújhattam az ágyba.
De még mielőtt szemem behunytam volna,
villant a mobiltelefon üzenet-gombja,
és megnéztem, ki a csuda az ilyenkor.
Azonban a megnyíló kis ablak üres volt:
fehéren világított a sötétbe, élesen;
egy szó nélkül, és nem volt küldője sem.

Így aludtam el,
a mobillal a mellemen.