Igazából elmesélhető-e a hol-lét?
Legjobb esetben mondok egy helyet,
bárhol egy falu vagy város, hová veled
utaztam vagy tértem vissza onnét.

Emlékszem, milyen volt Csernovic,
és hogy jött egy sms: meghalt István,
első halott osztálytársam s a hitvány
úton haladva azt éreztem: morbid vicc.

Hisz egy másik helyen, Pannonhalmán,
szent pofával intettek újra és újra,
hogy az élet maga egy kátyu-teli utca:
s íme, minden itt van: kátyú és halál.

És a létből egyszerre lesz nem-élet,
egy gödör, mi többé befoltozhatatlan,
forró emléket öntök belé nagy darabban,
de hiába, elnyeli és felfalja az egészet.

Másnap a Verecke híres útján is jártunk,
de fülemben a néma sms rivallt egyre,
hogy hová is érkeztem, miféle helyre,
merre nézünk és merre néz a hátunk!