Kiss Frici szokás szerint énekelt, kedves nótáját, Seres Rezső
örökzöldjét, adoptálva, miszerint Szomorú vasárnap jött meg a
folyásom, megdagadt kurvára mind a két tojásom. Hol hangos szóval
fújta, hol csak dúdolta az orra alatt. Közben a hokedlire kitett rezsón
birizgálta a kereszt alakban bevagdosott gesztenyéket, egy
elfeketedett végű, apró fakanállal forgatta őket, azok meg néha
pattantak egy-egy éleset, ilyenkor Kiss Frici az éneket megszakítva
közbevetette, Az anyád ne sirasson...!
Winter kikönyökölt az emeleti korlátra, csak ott szabadott
cigarettáznia, fújta a Ronhill füstjét, jugóból hozta a veje, akiről Winter
nem volt valami nagy véleménnyel amúgy, nem egy csempésznek
neveltem a lányt, szokta mondogatni, egyszer úgyis megbasszák majd
a fináncok, aztán körbenézegethet.
Téglássy meg stoppolt, ez volt a heppje. Kiült a folyosóra, és vastag
kék vagy fekete cérnával foltozta a zoknikat, harisnyákat. Járt a keze,
de a szája is, ezer éves és ezerszer hallott történeteket gajdolt, szinte
csak magának, mint aki edzi az emlékezetét, mégis néha megállt a
szóval és a mozdulattal is, és elnézett, valahová messze, a szemközti
tűzfalig. Mikor is lehetett ez?, a második tripperem már túl voltam az
biztos.
Tíz óra elmúlt.
Winter kipöckölt magának egy újabb szál cigit, az öngyújtója azonban
csak a hatodik próbálkozásra adott lángot. Minden szar, jelentette ki,
miután beszívta az első slukkot, és a gyújtót az ingzsebébe
süllyesztette.
Az anyád ne sirasson...!, szólalt meg erre Kiss Frici, mint egy feleletként,
mert az egyik gesztenye akkorát pattant, hogy leugrott a rezsólapról,
és keramitkövön gurulva átbújt a korlát alatt, és lepottyant az udvarra.
Téglássy is felállt a varrogatásból, és a két emeletnyi mélybe nézett.
Hát ha jól belegondolok, fordult a két másik férfihoz, és feltolta a
homlokára a szemüvegét, a gesztenyének a gesztenyefa az anyja, és
nem hinném, hogy megsiratja a gesztenyéit. Nem?
Egy hosszú pillanatnyi csönd követette a szavait.
Na most mi a lófaszt bámultok?
Kiss Frici szólalt meg elsőnek, Hát szomorú a vasárnap, döföd.
Három tétován vigyorgó ember október 10-én, délelőtt 10 óra 12 perckor.