Pécsi íróprogram

Múlt és jelen
Rezidenseink
Művek
mehes.karoly@meheskaroly.hu
A honlapon megjelenő szövegek és képek szerzői jogi védettség alatt állnak.
Pécsi Íróprogram ::


Donald Niedekker pécsi versei (magyarul)


Pécsett


... s a kanyargós kacskaringós pécsi
utcákon és közökön mész át,
domb föl, domb le, közben víz
folyik aknafedél alatt, lámpák
hosszú drótokon mozogva terjesztik
a sárga fényüket, egy fehér macska,
mint egy bagoly, őrködik egy háztetőn,
a múltad mozaikján át…


[1]

Amit írtál (írtál?)
azt neked elolvasom, halkan, neked
aki már nem vagy egy forma
de csupán hang, lehelet
a szájam előtt. Egy dombon ülök,
egy pocsolya le van fagyva az éjszakai hidegtől,
sárga napfény csepeg felhő vattákon át.
Lent a város fekszik a tornyokkal, terekkel,
a dzsámi kupolája, zöld, mint egy öböl,
a narancs sárga cserepek, a színház.
Egy éppen fölkelt dongó zümmög itt a kápolna létráján egy pár homokszemcse
körül
Öreg bütykös fák tekerődnek
mintha szenvednek a keresztre feszülttel.
Gyere, lemegyünk, sarkacskába,
sarkacskából, keresztül-kasul limlom-sufni-házakom át, a pályaudvarra
ahol mindenki minket találhat
és én sugdosok, sugdosok a fűledbe…

[2]

[2]

A pályaőrök integetnek
sárga zászlókkal

Én nekem a focikapusnak
nem lehetett elég sárga
a Bonnardi sárga
le maillot jaune

Hoztam neked sárga tulipánokat
átitatott nedves zsebkendőkben
két éjszakai vonaton
sokkal több állami határon át

S a pályaőrök integetnek
a sárga zászlójukkal


*

Itt a nyelv kalapál elszántan
mint egy megbolondult harkály, ami egy bütyökre rábukkan
Akkor hosszú hullámokba kifolyik
ahogy egy folyó átcsúszik ezen az Európán

Lassan írom a mozaikomat
azzal, amit az égből szedek
Egy madár mond Csíp Csíp Csíp
és megismétlem Nem én Nem én Nem én

Őzi pihe és egy havas éjszaka szürke sötétsége
-mit mondanak nekem
a piac válásáért [??SW]
énekelünk és akkor egy vigyor



[3]

A háborúban voltál a tolmácsom
félig Magyar, félig Horvát
ebből egy kicsi meg abból is egy kicsi
és Roma is, igen, Ildikó
A pék ezen a reggelen
annyira igyekezett a sütin
de a halottak feküdtek egy hordágyon
és a számaink, Ildikó,
a tolmácsom voltál, csak egyszer

A hegyek nevettek s mutatottak fogait
mint egy olcsó fogkrém reklámban
Nem iszom most szilvapálinkát
hanem egy ördögi italt egy bizonyos Zwacktól
Egy festő felgyújtja itt az eget
de a halottak vigyorogtak egy csomagtartóban
és a sebeink, Ildikó,
a tolmácsom voltál, nem csak egyszer

A vonatok egy színes karaván
mintha a háború egy saját hálókocsiról szólt volna
egy ilyen spalny és egy kék spalny
Pályaőrök, csináljátok a munkátokat
integessetek a zászlótokkal
kenjétek be a bakokat
kovácsátok össze ezeket az államokat mint vagonok
és adjátok a hallottaknak egy üléshelyet az ablaknál
a sebeink, Ildikó,
a tolmácsom voltál, a számaink


[4]


Mint sirályok egy kikötő fölött, így keringetek
a pályaudvar tér fölött, varjúk, vetési varjúk, fekete
zsebkendők, károgva, nyers kiáltozás összekeveredik a kalauz
sípjával
a mozdony dudájával,
egy budapesti vonat
éles hosszú fékezés
vagy szarajevói. Egy pantográf megérinti a felső
vezetéket
és egy fészekből esik egy ág. Maradjatok lakni
a platánokban, én visszafordulok a peronhoz
és minden induló vonat aláírja a hűségünket.


*

… és egy parkban a városfalnál,
számtalan virágágy, pázsit, pergola,
ahol ferde fenyők a tű teraszait [=ágait, SW]
egy pavilon köré dekorálják egy szerelmes éjszakára,
egy harkály kalapál, rigók énekelnek, énekelve énekelnek, hogy énekelnek, kibékülsz – viszlát terek! viszlát
dzsámi!
viszlát tornyok! viszlát dongó! viszlát szökőkutak! viszlát
utcai lámpák! viszlát

(Simon Wintermans & Méhes Károly fordítása)